Kökényesdi epertermesztés

Szatmár megyében  egyre nagyobb teret hódít a fóliás epertermesztés, ami legalább két héttel előbbre hozza az érést és szüretet, a gazdák így a csúcsszezon megkezdése előtt magasabb áron értékesíthetik a gyümölcsöt.

A piacokra kerülő romániai eper több mint 80 százaléka Halmiból és Kökényesd környékéről származik, ahol 600 hektáron piroslik. Az utóbbi években más régiókban is elkezdtek epertermesztéssel foglalkozni, ám a gazdák meggyőződése, hogy csak a szatmári klíma és a föld minősége képes biztosítani az egyedülállóan édes ízvilágot.

Románia piacain már április végén, május elején megjelent az első eper – 15 lejes kezdőáron. „Ez elég jó, ám amikor megindul nagyban az eper, rohamosan zuhan az ára, és ez a gond. Mert rengeteg a munka vele: permetezni, locsolni, öntözni, kitakarni, betakarni. Fátyolfóliát húzunk ugyanis rá, hogy ilyen korán eper legyen” – ecseteli az egyik túrterebesi gazda. Régebben szalmát helyeztek a palánták alá, hogy az eper ne legyen sáros. Ezt a hagyományos megoldást ma is sokan használják, de egyre több helyen látni fekete fóliás ágyásokat. A fóliával letakart ágyásba ültetik a palántákat, majd áttetsző fátyolfóliával borítják le őket. Ezt a korszerű megoldást                                  Németországból lesték el, ott az uborkát termesztik így. A nap ily módon hamarabb érleli a zöldséget és gyümölcsöket. A fóliázás ugyanakkor nagyobb befektetést igényel, hektáronként mintegy 10 ezer eurót, hiszen csepegtetőrendszert is kiépítenek. A fóliákat és a palántákat minden harmadik évben cserélni kell.

A szatmári termelők a fajták terén is korszerűsödtek. Egyre kevesebben foglalkoznak a Premial őshonos fajtával, holott például lekvárnak ez a legkiválóbb választás. Ízében, zamatában és illatában utolérhetetlen, szállításra viszont már kevésbé alkalmas. Egy nap után máris csöpögni kezd, és eladhatatlanná válik. Ezért kezdenek átállni a gazdák a külföldi, szívósabb fajtákra. Clery, Asia, Darselect – csak néhány azon spanyol és olasz fajták közül, amelyek egyre elterjedtebbekké váltak a szatmári településeken, és a hozamuk is bőségesebb az őshonos fajtáénál. Méretükben és formájukban is különlegesek, egyesek barack nagyságúak, mások szív alakúakra nőnek.

Két éve felvásárló-központok is voltak a megyében, amelyek feldolgozás céljából alacsonyabb áron átvették a gyenge minőségű és apróbb szemű gyümölcsöt is. Igaz, ebből profit egyáltalán nem származott, de legalább nem maradt az eper a földeken – mondják a gazdák. Ezzel együtt a mezőgazdaságban jelenleg az eper termesztését tartják a legkifizetődőbbnek, miközben ma is az öregek által hajdanán megfogalmazott számítás vezérli: amíg egy kiló eperből lehet venni egy kiló kenyeret, addig érdemes vele foglalkozni.