Szatmár megye északkeleti szögletében közel a hármashatárhoz egy község két faluja, Kökényesd és Csedreg ikertestvérként éli mindennapi életét. A trianoni békediktátum után az addig rajtuk áthaladó országút zsákutcává vált. Északon és nyugaton a román-ukrán határ, délen a Túr-folyó mint természetes választóvonal zárta le a község határát, csak kelet felé maradt nyitva az út, az addigi járási székhely, Halmi irányába. Ez a bizonyos fokú zártság, a faluközösségek összetartó ereje, a vallási közelállóság nagyban hozzájárult a hit tisztaságának megőrzéséhez, a vallási és világi hagyományok továbbéléséhez, mint más alföldi falvakban.
E két településről elsőként a váradi Regesrtrum tesz emlitést. Kökényesd 1274-ben terra Kukynus, mig Csedreg 1319-ben Chudruk néven jegyzik be. Kökényesd már az 1400-as évek közepén templomos hely volt, melyet a római katolikus templom ötszögű szentélyének ma is álló kétlépcsős támpillérei bizonyitnak.
